Az egyhetes Sydney-i tartozkodas utan bereltunk egy autot es felruccantunk a tropusi Ausztraliaba. A 2700 km-es utat 4 nap alatt, viszonylag nyugalmas tempoban tettuk meg. Ut kozben a tobbnyire felegett es reszben megfeketedett eukaliptusz erdok alkottak a latkep nagyjat, de mivel nekunk ez is uj volt, sokaig tartott, mig eluntuk. Kb feluton atkeltunk a Bakteriton es hivatalosan is a tropusokra ertunk.
Az idojaras naprol-napra erezhetoen melegedett, Cairns-be erkezesunk utani masnap reggel 9-kor az auto homeroje 34 fokot mutatott! Imadtuk.
Nem sokat teketoriaztunk, ket nappal kesobb elmentunk Great Barrier Reef nezobe, ami teljes mertekben megfelelt az elkepzeleseknek. Egy szervezett utra fizettunk be, ami igen borsos aru volt, de ezert cserebe jo par orat tolthettunk egy mesterseges platformon a zatony legszebb reszen, ahol viz alatti megfigyelofedelzet, uvegfeneku hajo, fel-tengeralattjaro, meg korlatlan uszikazas jart a penzunkert, nem beszelve a svedasztalos ebedrol. A tengeri elovilag csodalatosan gazdag ezen a reszen, annyi halat meg egyeb herkentyut lattunk, hogy az csak na. Nekem ismet csak volt szerencsem capat latni, ezuttal egy szurke szirticapat kovettem egy darabon. Katiek olelgettek halat is, ami egy kb 40 kg, Labrador meretu Maori Wrasse volt (Magyar nevet nem tudok) es rendszeres vendeg a platformnal (Wallie-nak hivjak). Erdekesseg, hogy ez a hal lanynak szuletik, kicsi es zold, majd 8 evesen nemet valt, es nagy kek fiu hal lesz belole. Sajnos rola csak tavoli kep sikerult, mert lemaradtam a simizesrol.
Mindenki trendi szuperhos ruhaban
Az ott Wallie a buvarok mellett
Korallok...
Egyetlen banatom az eszakon toltott ido alatt az volt, hogy Tajfolddel ellentetben nem volt a korallzatony a partrol elerheto. Sajnos megerkezesunk idejere esett a meduzaszezon kezdete is, ami azt jelentette, hogy csak a partiorseg altal felallitott haloval bekeritett tengerszakaszon volt szabad uszni, ami teljesen homokos alju, “steril” viz volt. A korall egyebkent is messzire kezdodott a parttol, es csak hajoval vagy csonakkal lehet megkozeliteni. Ugy dontottunk, nem kockaztatunk uszikazast a tengerben, mert az itteni meduzak igen veszelyesek, egy faj akar halalos csipesu is lehet. Emellett a kozeli vizmosasokban krokik is elofordulnak, amik idonkent kimereszkednek a part kozelebe is. Lattam egy cikket egy helyi lapban, ottletunk alatt egy krokodil elkapott egy kutyat, amit a gazdi rossz helyre vitt setalni. Oopsz. A hullamok azert sok mindenert karpotoltak, franko volt az ingyen hullam medence.
A cairns-i szallasunk nagyon szerencsesre sikeredett, a varos eszaki reszen, Palm Cove-ban talaltunk egy onkormanyzati kempinget, ahol nagyon olcson lehetett megszallni, a tengerparttol kb 20 meterre. A meleg ejszakakon a hullamzast hallgattuk orakig elalvas elott. Milyen romantikus…
Itt talalkoztunk egy angol csaladdal is, akikkel azonnal osszebaratkoztunk, a gyerekek nagyon jol kijottek egymassal. Ok vezettek be minket a helyi titkokba, leven, hogy ok mar evek ota itt elnek. A szomszedos Novotel szallo medencejet is ok mutattak meg, ahova ingyen jarhattunk.
Elegge sokaig maradtunk ezen a reszen, mindenesetre eleg ideig, hogy berendezkedjunk. Daniel rakapott a horgaszasra, es majd minden nap kiment a stegre abban a remenyben, hogy aznap halat vacsizunk. Halat ugyan nem sikerult fognia, de azert nem adta fel. Ellenben ananaszt majd minden nap ettunk. Melegen tudjuk ajanlani mindenkinek, aki erre jar, hogy probalja ki a helyi termest. Iszonyu finom.
A masodik heten elmentunk megnezni a cairns-i allatkertet. Volt ott sok erdekes allat, etettunk es simiztunk kengurukat, fotozkodtunk koalaval, etettunk pelikant, volt madar meg krokodil bemutato is. (Ugyan ez meg sem kozelitette a tajfoldit).
Dora, a vilaghiru kenguru-imitator
Alvo-cimbora
Errol percekig azt hittem, hogy muanyag dekoracio, azutan levegot vett
A varos maga is csinos volt, a hazak es egyeb epuletek laposak es elteruloek, mint kesobb kiderult a ciklonok miatt, ami a helyi neve a hurrikannak es kb ezidotajt kezdodnek a videken.
Boven hagyva idot a repulogep indulasig, ujra autot bereltunk es nekivagtunk a visszautnak. Eloszor az angol ismerosok javaslatara kiterot tettunk eszak fele, megnezni az esoerdoket. Nem bantuk meg, a zegzugos erdei utak izgalmasak, a vizmosasok pedig meseszepek, olyan filmesen klasszak. Megkerestunk egy titkos kis furdohelyet (ezt is az angolok arultak el nekunk), amit nem mutatnak a terkepek, de a helyiek jol ismerik. Ugy hivjak, hogy Blue Pool, es valoban, egy csodas kek vizu medence az esoerdo kozepen. Kidolt fatorzsek vannak benne, amik korul halak uszkalnak. Jurassic park-os volt az egesz, hal Istennek T-Rex nelkul.
Kati uj hobbija, a tablafotozas.
Ez egy fekvorendornel volt kiteve
Az ut masodik napjan utolert bennunket az esos evszak napokig esett es a repterre erve a mar szokott modon hagytuk magunk mogott a videket . Amikor nehany nappal korabban nevetgelve meseltuk az angoloknak mi minden jott eddig utanunk (Bangkok arviz, Quantas sztrajk), ok is nevetve jegyeztek meg, hogy itt meg biztosan majd vihart hagyunk. Hat mar szerintem nem nevetnek.
A repterre is ket nappal korabban erkeztunk az eso miatt, ugyanis ki kellett hagynunk a tervezett megallokat, mert nem volt kedvunk ronggya azni. A Quantasos pacak a repteri irodaban viszont oromteli meglepetessel szolgalt, ugyanis szo nelkul es ingyen atrakta a jegyunket meg aznapra, igyhat ket oraval kesobb mar a gepen ultunk Uj-Zeland fele.
A szerencses megerkezesunkrol es tovabbi kalandjainkrol szolo beszamolot mar a kovetkezo blogban olvashatjatok.
No comments:
Post a Comment