Uj-Zeland, uj elmenyek (hehe)

Szerencsesen megerkeztunk a kovetkezo allomasunkra, Uj-Zelandra, ket nappal a tervezett datum elott. A repteren aludtunk par orat, mivelhogy hajnal 1-re ert be a gepunk es mar a fu se nott, majd osszeszedtuk a berautonkat, amit negyven napig fogunk itt nyuzni.

A repter erkezesi oldala

Hat mit is mondhatnek az elso itt toltott napokrol… Talan az eddig latott legszebb orszag! Na de hogy ne vagjak a dolgok elebe, ugy dontotottunk, hogy eszaki iranyba indulunk, ugyanis Auckland ( a gyerekek szerint Orkland) volt az erkezesi hely, ami a legeszakibb nagyvaros, igy hat logikusnak tunt innen kimenni az eszaki csucsokre, Cape Reinga-ra.  Utnak indultunk hat iziben. Az elso ejszakat egy fizetos kempingben toltottunk, mert nem birtuk mar a nelkulozest. Furdes, mosas, meg meleg kaja volt a program. Ezutan eros szoval megfogadtuk, hogy tobbet nem megyunk fizetos helyre, mert igencsak megviselte a koltsegvetest.

A masodik napi elmeny egy Meheszeti kiallitas volt. Tanulsagos es erdekes kiruccanas, amit teljesen veletlenul talaltunk az ut mellett. Nagyon igenyes kis faepuletben, uvegfal mogott lathattunk egy kaptarbelsot, sok  informacios tablaval, meg irdatlan mennyisegu es fajtaju mezzel, amibol mi is vettunk egy uveggel (helyi kulonlegesseget, un Manuka mezet). Sok mas, mezzel, vagy mas mehek gyartotta anyagokkal keszult gyogytermek is volt, amiket ingyen lehetett kiprobalni. A lanyok a kremekre es illatszerekre vetettek ra magukat, mig az okosabbak a mezkostolonal tulekedtek. Mezes italkulonlegessegeket is lehetett inni, de azt inkabb kihagytuk. Kedves Somoskoviek, ratok gondoltunk elsokent, hogy mennyire bejonne nektek is ez a hely.

Kesobb megalltunk egy tengeri nemzeti parknal Goat Islandnal, ami gyonyoru egy hely volt. Az az erzesem, hogy ez a szo az ut vegere elcsepelt lesz, elore is bocsanat erte, de nem lehet mast mondani. 

A tengerpartot sotet szurke homok boritotta, kicsit olyan mint a mak, a viz pedig kristalytiszta es ragyogo kek volt. A part menti sziklamedencekben orakig kotorasztunk az apro lenyek utan. Becsuletbol Kati meg en bementunk ugyan uszni meg nezelodni, de a tenger szinte fagyos volt, ugyhogy ez csak rovid kaland volt, szep fotot nem is csinaltunk a viz alatt.

A sziklak kozti maszkalas

Mindenfele herkentyut talaltunk

A negyedik napra felertunk a csucsokre. Itt talalkozik a Tazman tenger es a Csendes ocean. A latvany lelegzetelallito (na megsem lett “gyonyoru”) volt. A partvonal vad sziklas, a tengert allandoan hajtja a szel es az egyik turautvonalon, ahova elsetaltunk, egy apro obol lehet csak a mienk, ha akarjuk. Csak itt annyi kepet csinaltunk, mint talan eddig osszesen, ide csak nehany fer fel, ugyhogy nezzetek meg az albumot a tobbiert.

A legtobb latogato csak a vilagitotornyot nezte meg a kiepitett uton, de a csucsrol indult 4-5 turautvonal, amik a legszebb reszekhez vezettek, gyakorlatilag magunk voltunk a hegyek kozott.

Kilatas az eszaki csucs kozeleben

Oruletesek a meredek sziklak..

Kati majdnem le is esett!

Ebben az obolben aludtunk

Az ejszakat az itteni kempingben toltottuk, majd masnap, egy reggeli tura utan, megindultunk vissza del fele.  Alig fel ora autozas utan elertuk a hires Te Paki orias homokduneket. Csak egy pillanatra akartunk megallni, de vegul az egesz delelottot ott toltottuk. Csuszkaltunk a meredek homoklejtokon. Olyan volt mintha hirtelen egy sivatagba csoppentunk volna, ahol csak a tevek jarnak.

A csuszas nem, de a lefutas azert osszejott

Mivel meg aznap meg akartuk nezni a hires 90 Mile Beachet, ami tenyleg egy 90 merfold hosszu homokos part, ahol turazni, buszozni, terepjarozni lehet az apaly idejen, lassan kirangattuk a gyerekeket a dunek kozul es tovabbautoztunk kb 100 kilometert. A tengerpartra vezeto ut hirtelen figyelmeztetes nelkul kavicsosra valtott, es erdoirtason vezetett keresztul. Itt talalkoztunk egy korforgalommal (J) meg egy lassits tablaval ( alig 20-al tudtunk menni).

90 merfold part. Tenyleg

Atvagtunk a partig, ahol ebedlohelyet keresve ratalaltunk egy maganhaz (az egyetlen haz itt a parton) kertjeben egy gyonyoru szallashelyre, konyhaval, szobakkal, ami adomany-alapon mukodik. Ezt a cikket is itt irom, meg mindig nehez elhinni, hogy mindezert a kenyelemert annyit adunk, amennyit a szivunk diktal, de foleg, amennyit a zsebunk megenged. Kepzelhetitek, hogy 5 het satrazas utan egy egyszeru agyat is luxusnak erzunk. Az idot pihizessel, meg kagylogyujtogetessel toltjuk, majd holnap irany tovabb.

Eszaki part

Az egyhetes Sydney-i tartozkodas utan bereltunk egy autot es felruccantunk a tropusi Ausztraliaba. A 2700 km-es utat 4 nap alatt, viszonylag nyugalmas tempoban tettuk meg. Ut kozben a tobbnyire felegett es reszben megfeketedett eukaliptusz erdok alkottak a latkep nagyjat, de mivel nekunk ez is uj volt, sokaig tartott, mig eluntuk. Kb feluton atkeltunk a Bakteriton es hivatalosan is a tropusokra ertunk.

Az idojaras naprol-napra erezhetoen melegedett,  Cairns-be erkezesunk utani masnap reggel 9-kor az auto homeroje 34 fokot mutatott! Imadtuk.

Nem sokat teketoriaztunk, ket nappal kesobb elmentunk Great Barrier Reef nezobe, ami teljes mertekben megfelelt az elkepzeleseknek. Egy szervezett utra fizettunk be, ami igen borsos aru volt, de ezert cserebe jo par orat tolthettunk egy mesterseges platformon a zatony legszebb reszen, ahol viz alatti megfigyelofedelzet, uvegfeneku hajo, fel-tengeralattjaro, meg korlatlan uszikazas jart a penzunkert, nem beszelve a svedasztalos ebedrol. A tengeri elovilag csodalatosan gazdag ezen a reszen, annyi halat meg egyeb herkentyut lattunk, hogy az csak na. Nekem ismet csak volt szerencsem capat latni, ezuttal egy szurke szirticapat kovettem egy darabon. Katiek olelgettek halat is, ami egy kb 40 kg, Labrador meretu Maori Wrasse volt (Magyar nevet nem tudok) es  rendszeres vendeg a platformnal (Wallie-nak hivjak). Erdekesseg, hogy ez a hal lanynak szuletik, kicsi es zold, majd 8 evesen nemet valt, es nagy kek fiu hal lesz belole. Sajnos rola csak tavoli kep sikerult, mert lemaradtam a simizesrol.

Mindenki trendi szuperhos ruhaban

Az ott Wallie a buvarok mellett

Korallok...

 Egyetlen banatom az eszakon toltott ido alatt az volt, hogy Tajfolddel ellentetben nem volt a korallzatony a partrol elerheto. Sajnos megerkezesunk idejere esett a meduzaszezon kezdete is, ami azt jelentette, hogy csak a partiorseg altal felallitott haloval bekeritett tengerszakaszon volt szabad uszni, ami teljesen homokos alju, “steril” viz volt.  A korall egyebkent is messzire kezdodott a parttol, es csak hajoval vagy csonakkal lehet megkozeliteni. Ugy dontottunk, nem kockaztatunk uszikazast a tengerben, mert az itteni meduzak igen veszelyesek, egy faj akar halalos csipesu is lehet. Emellett a kozeli vizmosasokban krokik is elofordulnak, amik idonkent kimereszkednek a part kozelebe is. Lattam egy cikket egy helyi lapban, ottletunk alatt egy krokodil elkapott egy kutyat, amit a gazdi rossz helyre vitt setalni. Oopsz. A hullamok azert sok mindenert karpotoltak,  franko volt az ingyen hullam medence.

A cairns-i szallasunk nagyon szerencsesre sikeredett, a varos eszaki reszen, Palm Cove-ban talaltunk egy onkormanyzati kempinget, ahol nagyon olcson lehetett megszallni, a tengerparttol kb 20 meterre. A meleg ejszakakon a hullamzast hallgattuk orakig elalvas elott.  Milyen romantikus…

Itt talalkoztunk egy angol csaladdal is, akikkel azonnal osszebaratkoztunk, a gyerekek nagyon jol kijottek egymassal. Ok vezettek be minket a helyi titkokba, leven, hogy ok mar evek ota  itt elnek. A szomszedos Novotel szallo medencejet is ok mutattak meg, ahova ingyen jarhattunk.

Elegge sokaig maradtunk ezen a reszen, mindenesetre eleg ideig, hogy berendezkedjunk. Daniel rakapott a horgaszasra, es majd minden nap kiment a stegre abban a remenyben, hogy aznap halat vacsizunk. Halat ugyan nem sikerult fognia, de azert nem adta fel.  Ellenben ananaszt majd minden nap ettunk. Melegen tudjuk ajanlani mindenkinek, aki erre jar, hogy probalja ki a helyi termest. Iszonyu finom.

A masodik heten elmentunk megnezni a cairns-i allatkertet. Volt ott sok erdekes allat, etettunk es simiztunk kengurukat, fotozkodtunk koalaval, etettunk pelikant, volt madar meg krokodil bemutato is. (Ugyan ez meg sem kozelitette a tajfoldit).

Dora, a vilaghiru kenguru-imitator

Alvo-cimbora

Errol percekig azt hittem, hogy muanyag dekoracio, azutan levegot vett

A varos maga is csinos volt, a hazak es egyeb epuletek laposak es elteruloek, mint kesobb kiderult a ciklonok miatt, ami a helyi neve a hurrikannak es kb ezidotajt kezdodnek a videken.

Boven hagyva idot a repulogep indulasig, ujra autot bereltunk es nekivagtunk a visszautnak. Eloszor az angol ismerosok javaslatara kiterot tettunk eszak fele, megnezni az esoerdoket. Nem bantuk meg, a zegzugos erdei utak izgalmasak, a vizmosasok pedig meseszepek, olyan filmesen klasszak.  Megkerestunk egy titkos kis furdohelyet (ezt is az angolok arultak el nekunk), amit  nem mutatnak a terkepek, de a helyiek jol ismerik. Ugy hivjak, hogy Blue Pool, es valoban, egy csodas kek vizu medence az esoerdo kozepen. Kidolt fatorzsek vannak benne, amik korul halak uszkalnak. Jurassic park-os volt az egesz, hal Istennek T-Rex nelkul.

 Kati uj hobbija, a tablafotozas.

Ez egy fekvorendornel volt kiteve

Az ut masodik napjan utolert bennunket az esos evszak napokig esett es a repterre erve a mar szokott modon  hagytuk magunk mogott a videket . Amikor nehany nappal korabban nevetgelve meseltuk az angoloknak mi minden jott eddig utanunk (Bangkok arviz, Quantas sztrajk), ok is nevetve jegyeztek meg, hogy itt meg biztosan majd vihart hagyunk. Hat mar szerintem nem nevetnek.

A repterre is ket nappal korabban erkeztunk az eso miatt, ugyanis ki kellett hagynunk a tervezett megallokat, mert nem volt kedvunk ronggya azni. A Quantasos pacak a repteri irodaban viszont oromteli meglepetessel szolgalt, ugyanis szo nelkul es ingyen atrakta a jegyunket meg aznapra, igyhat ket oraval kesobb mar a gepen ultunk Uj-Zeland fele.

A szerencses megerkezesunkrol es tovabbi kalandjainkrol szolo beszamolot mar a kovetkezo blogban olvashatjatok.

Sydney

Hosszu volt ismet a kihagyas. Ahogy az elozo bejegyzes vegen is emlitettem, nagyon nehez itt nethez jutni, es ez Sydney elhagyasa utan sem valtozott, sot inkabb csak romlott.

A leginkabb elerheto opcio az internet kavezok hasznalata, ami orankent 3-5 dollar korul mozog es mivel wifi nincs, az o gepukon kell dolgozni, ami kizarja a kepek feltolteset is.

Az elejen kezdve, Sydney rendkivuli modon bejott mindenkinek. Az ido szep volt majdnem vegig, annak ellenere, hogy itt most tavaszodik, a homerseklet vegig a 20-asok korul mozgott.  Egy nemzeti park kempingjeben szalltunk meg, vegre igazan kihasznalva a satrakat. Ugyan mar evek ota nem turaztunk, igy nem is satraztunk, a kenyelem turheto volt. A kempingben volt konyha meg mosoda, igyhat ezugyben sem kellett nelkulozni.

A helyi allatvilag megdobbentoen gazdag. A kepen lathato Kookaburra madar, ami egy ausztral jellegzetesseg, siman ellopta a kajat az asztalrol. Tolunk csak egy darab szalonnat, de maskor lattunk nala egy egesz szteket is!

De volt itt rengeteg egyeb madar, meg apro erszenyes allatok, posszumok is, no meg oriasi gyikok. Pokkal szerencsere nem talalkoztunk, habar a helyiek riogattak vele,  allitolag viszonylag gyakori arrafele a funnel web spider (Magyar nevet sajnos nem tudom), ami akar halalos is lehet.

Rogton az elso napon beruhaztunk egy csaladi heti jegybe a tomegkozlekedesen, ami jo befektetesnek bizonyult, ugyanis nagyon jol kiepitett a halozat, es igy gyakorlatilag barhova eljuthattunk a varoson belul. Hasznalhattuk az obolben kozlekedo utasszallito komphajokat, es az osszes szarazfoldi jarmuvet is.

Megneztuk Sydney nevezetessegeit, az operahazat, az Obol-hidat, a Botanikus kertet, es nehany nem kevesbe szep, de kevesse hires latvanyossagot, pl a Kinai-kertet meg a Powerhouse muzeumot is, ami gyengecsken indult, de a vegen alig birtunk kijonni belole a zaraskor.

Az Operahaz es a varoskozpont a tengerrol

A kinai kert a varos kozepen

Ez egy jade csaszari eskuvoi kocsi, az egyetlen Kinan kivul

Bombinek agyat mosunk a Powerhouse muzeumban

Az emberek tomegevel jarnak a partokra, amibol van boseggel, rengetegen napoznak, furdenek, szorfolnek rajtuk. Tisztara minte egy udulovaros. Franko lehet nyaron kilenctol otig melozni, aztan irany a part.

Az egyik beach Sydneyben, Manly, egy homokvarral. Nem mi csinaltuk...

Sydney amugy az talan az egyik legjobb varos, ahol valaha voltunk. Nagyon “elheto”, rengeteg a zold, pl a nemzeti park, ahol laktunk, gyakorlatilag a varos belsejeben van, es jo nehany negyzetkilometeres. Az egesznek fiatalos a hangulata, tagas, szellos, kenyelmes. Hatranya viszont, hogy iszonyu draga, mint minden Ausztraliaban. Ugy tunik az emberek atlagos eletszinvonala is alacsonyabb mint Angliaban, megis lazabbak, mosolygosabbak.  En a magam reszerol meg ennel is kicsit nagyobb lazasagra, vidamabb, harsanyabb viselkedesre szamitottam toluk, de azert nem volt csalodas. Egy hetes ottlet utan felkerekedtunk a keleti part menten eszak fele, hogy megnezzuk a tropusi partot is. Az utrol meg a partrol lasd a kov blogot

Tajfold -> Ausztralia

Hat azt hiszem kicsiket bajban vagyok, majd 3 hete nem kerult fel uj anyag. Elnezest mindenkitol, de Tajfold vege-Ausztralia eleje, surure es kisse zurosre sikeredett.
No de folytassuk ott ahol lemaradtunk.
Szoval a nemzeti parkos kirandulas utan nem sokaig tudtunk megulni a fenekunkon. Tettunk nehany kiruccanast a sziget "fovarosaba" Tong Sala-ba, ahol megneztuk tobbek kozt a piacot is.

Zoldseges. Danci labanal az a feher ize az hamozott kokusz. Itt tobbnyire csak

a levet isszak

Majd, mivel egette a zsebunket a penz, elhataroztuk, hogy beiratkozunk Daniellel PADI buvartanfolyamra. Megnezegettuk az arakat, es ugy tunt, Magyarorszagon semmivel sem lenne olcsobb, akkor legalabb a vilag egyik legszebb tengereben kene megtanulni. Nem is csalodtunk. A vizsgamerulesunk a Sail Rock nevu zatonynal volt, ahol megkoronazaskent 14m melyen volt szerencsenk egy cetcapaval talalkozni, amit percekig kovettunk.

Minden OK

Volt sok szep szines ize

Beleszaladtunk egy csapat barracudaba

...meg a cetcapaba (whale shark). Igen ritka faj, allitolag

iszonyu mazli latni egyet. Ez kb 4m-es peldany

A vegen mar tenyleg csak tengi-lengi volt. Keszulodtunk az utazasra, meg homokvarat epitettunk. +5 geek pontert ki tudja megmondani, mi van a kepen?

Adok egy kis segitseget:

Az ott egy Urgardista

Az utolso este kellemes meglepeteskent az udulo tulajdonosnoje meghivott vacsorazni. Nagyon nagyon finom volt a hal, fokhagymas/almas az egyik, chili-s a masik. Az udulot Haad Salad Villa-nak hivjak, csak ajanlani tudom. A tulaj iszonyu rendes no. A vege fele szivesseg haboruba keveredtunk, azt javaslom, tajfoldinek ne tegyen senki szivesseget, mert tobbszorosen akarja majd visszaadni.

Pazar vacsora

Az arviz miatt kicsit betojtunk, ezert 2 nap rahagyassal mentunk vissza Bangkokba. Csak szor menten nezelodtunk a varosban, egyreszt mert tenyleg volt nehol arviz es nem akartunk belekeveredni, masreszt mert igazandibol nem jott be tulzottan. Szerencsere ahol mi szalltunk meg es a repteren nem volt viz, de ahogy hallottuk az elutazasunk utan jott be a nagy ar. Erdekesseg Bangkokban a csatornahalozaton kozlekedo hajojarat, amit viszont nagyon elveztunk. Gyakorlatilag tomegkozlekedes, filleres aron.

Erdemes kiprobalni, de vigyazni kell a felcsapo vizre. Nem fincsi, 

a vezeto meg ugy nyomja mint az allat

A repter nem apro, a kapunkig 800m seta a  tranzitvaroban,

ami olyan mint a Vaci utca becsomagolva

A repcsi Ausztraliaba esemenytelen volt, gyerekek szokas szerint nem aludtak. Csak ket nap mulva tudtuk meg, hogy a megerkezesunk reggelen Ausztralia legnagyobb repulogep tarsasaga a Quantas, amivel mi is erkeztunk, sztrajkba lepett es majd ket napig nem is kozlekedett. Ujra csak mazli! Ugy tunik, hogy szo szerint utanunk az ozonviz.

Ausztraliarol bovebben a kov blogban.