December 7-en elertuk Wellingtont. Ronda egy varos, pedig eleg kicsi ahhoz hogy szep lehessen. Ket dolog volt itt megnezheto es egyuttal kihagyhatatlan:
Az elso a Te Papa Termeszettudomanyi Muzeum. Hatalmas gyujtemeny lathato itt Uj-Zeland kincseibol, beleertve a ma elo es a mar kihalt allat es novenyfajokat, a Maori kulturat , muveszetet es a termeszet eroit bemutato tarlatokat. Egy nap keves is volt megnezni, igyhat masnap reggel meg visszamentunk par orara.
A moa es az orias sas mar regen kihalt
A masik…
…Nezzetek meg a kepeket…
…Ez meg a Tajfoldi hulladek-predatort is veri…
…szerintem!
A Weta Cave filmtrukk studio bemutatoterme.
Ok csinaltak pl a Gyuruk Ura, District 9, Avatar trukkjeit
Zombi bloodhound a Frighteners c filmbol.
Szellemes film Michael J Fox-szal
es persze maga a Sotet Ur (nem Darth Vader)
As esti komppal ateveztunk a deli Pictonba, ami pici es kihalt, csak a kikotoje miatt jar erre a madar neha. Masnap elidultunk felfedezni a deli szigetet. Utkozben elkapott minket a karacsonyi laz, ugyhogy palacsintaval es gyerekpezsgovel elo-unnepeltunk, majd az orszag leghosszabb fuggohidjanal befizettunk egy libegore.
Pezsgobontas
Aranyat mostunk a Buller-folyobol, es bar nem lettunk milliomosok belole, azert talaltunk par morzsat.
A 6-os uton haladva veletlenul bukkantunk ra Charlestonhoz kozel egy regi, meg hobbi szinten mukodo aranybanyara. Ez,es a kornyek tobbi banyaja az 1860-as evek aranylazaban kozel 40 000 embernek adott otthont es munkat.Ma kb 200-an laknak itt. A regi banyajaratokban maszkaltunk, amit mar szinte teljesen elnyelt a visszatero dzsungel, es nagyon megcsodaltuk a tulaj altal elovarazsolt mogyoronyi aranyrogot is. Ugyanitt kisvonattal bejartuk “Az elveszett vilag” cimu osallatos film forgatasi helyszinet, es ugy gondoljuk, hogy jobban nem is valaszthattak volna.
Aranylazban eg a csalad. De nem erte meg meg a szunyogcsipeseket sem
Az aranybanya egyik reszlete
Helyi lakos a helyi arannyal, 99.99% tisztasagu
A vonat, ami bevitt a dzsungelbe
Az ido sajna nem kedvez nekunk mostanaban, igy a Punakaiki Palacsinta-sziklakat szakado esoben es kutyafuttaban neztuk meg, de tenyleg kar lett volna kihagyni. Meg mindig nem tudjak, hogy mi formalta ugy a koveket mintha egymasra retegzett palacsintak volnanak. A hullamveres itt olyan eros, hogy kivajja a sziklak aljat es kis onallo obloket alkot, ahol felcsap a viz, mintha gejzir lenne.
A muzeumban es az utbaeso varosokban latott meseszep jadefaragasok annyira magukkal ragadtak, hogy mi is nekialltunk az alapanyag-gyujtesnek. Megalltunk par nagy folyonal, es szedtunk nyers jadet kulonbozo szinarnyalatokban. A csiszolas remenyeink szerint majd otthon tortenik az unalmas hetkoznapokon. Ez a zold szinu ko a Mauri oslakosok szent ereklyeje. Fegyvereket, ekszereket, maszkokat es sok egyebet faragtak es ma is faragnak belole. Megneztunk egy igazi faragomuhelyt is, szoval mar kitanultuk a szakma csinjat-binjat… hehe.
Az igazi celunk ezen a reszen a Franz Josef es a Fox- gleccserek megtekintese volt. A megmaszasukrol sajna le kellett mondanunk egyreszt az arak, masreszt a 8 ev korhatar miatt, de azert elgyalogoltunk a labukhoz par kep erejeig. Allitolag 2 metert mozdulnak naponta atlagosan, ami megkoveteli, hogy csak tapasztalt kiserovel es hagovassal engedjek fel a latogatokat. Na ja, helikopterrel is megnezheto… talan majd legkozelebb.
Franz Josef (13km hosszu)
Fox gleccser
Idojos terdem es mellesleg a net szerint ujabb esos hetnek nezunk elebe. Emiatt fotolora kell vennunk, hogy esetleg leroviditjuk az utat es a keleti parta atvagva visszamegyunk eszakra.
A vegleges verziot meglatjatok a kovetkezo blogban!
No comments:
Post a Comment