Bombi harcra keszen
Ezuton is szeretnenk megkoszonni a barataink segitseget, akiknek meg az utazas okozta feszultseget is el kellett viselniuk (Jordiek, bocsi es meg egyszer kosz)
A berautoval leruccantunk Heathrow-ra Csutortokon ,5 oras ut, jol haladt a forgalom, vartunk ott nehany orat, mert jo rahagyassal indultunk, majd fel a gepre, Boeing 747-400. Ilyennel meg nem repultunk, bar tudtam, hogy nagy lesz , ugyanis Danci az elozo napon felvilagositott a muszaki adatokrol (824 utas, 30000 gallon uzemanyag, stb), igy is meglepodtunk, hogy milyen irdatlan. Az alabbi kep ugyan nem a mi gepunk, mert nem tudtam jot csinalni, de ugyanolyan nagy.
Daniel elvezi a kenyelmet, jatszik es tevezik
Az ut nagyon kellemes volt, mar amennyire lehet egy ejszakai repulout 11 es fel oraban. Bangkokban 32 fok fogadott, meglepo modon nem akaszkodtak rank a taxisok es egyeb turistakat lerohano nepek. Jol felkeszulve erkeztunk, mar teljes utleiras volt a legolcsobb kozlekedesi utvonalrol, aminek tobb kovetkezmenye is lett. Eloszor is csak mi voltunk idegenek, ugyanis a tomegkozlekedest csak a helyiek hasznaljak, igy hat jol meg is bamultak. Masodszor, kifogtuk az esti csucsforgalmat, tehat irdatlan sokaig tartott, az egyik megalloban vartunk vagy egy orat a buszra, mert nem tudtunk felszallni a tomegtol. Daniel kivetelevel, aki vegig a sotet oldalt kepviselte es hangoztatta, hogy itt halunk meg mind es hogy tutira elrabolnak, ezt a szakaszt mindenki meglepoen jol viselte, Kati meg en szinte nosztalgikus elmenykent kezeltuk.
A vegso megprobaltatas a cel elott a buszut volt Bangkoktol Koh Samui-ra, ami kb 10 ora plusz komp. Persze Pentek este mar nem kaptunk jegyet, ugyhogy egy segitokesz buszpalyaudvari egyen felajanlotta, hogy szerez nekunk szallast ejszakara. Mi a palyaudvaron akartunk ejszakazni, de a biztonsagiak kijelentettek, hogy az tilos, ugyhogy elfogadtuk az ajanlatot. Taxiba pattantunk es a segitokesz egyen elottunk motorozva mutatta az utat. Amikor arra a reszre ertunk, ahol nem volt mar ut es a helyi taxis is ketkedoen ciccegett, azt gondoltam vegunk. Ehhez kepest meglepodtunk, a haz csinos volt es tiszta, ugyan a WC-t diszperzites vodorbol kellett leonteni, de mit vartunk 400 Baht-ert egy ejszakara (kb 2500 Ft) otunknek. Raadasul 20 perces setara volt a buszpalyaudvartol, ugyhogy reggel kicsi labunkon slattyogtunk vissza, kis izelitot kapva a valodi Thaifoldi eletbol, 3 kobor kutya udvozolt elsokent, meg egy 5.5 labu rakocska a pocsolyaban.
A jegy meg volt mar, ugyhogy fel a buszra,
10 ora mulva at a kompra
es mar csak egy fel oras taxiut volt hatra a szallasig. Tehat indulas 12.00 kor Angliabol Csutortokon , erkezes a szallasra 21.00-kor Szombaton. A taj nagyon szep (el is neveztek Tajfoldnek...bocsi) . Furcsa, de a luxus es a romhalmaz itt egy helyen van meg, a gyonyoru villa elott a szemetdomb nem szokatlan latvany.
A gyerekek iszonyu jol viseltek, le a kalappal mind a harom elott… Az atallas eddig jol ment, meg a kajat kell megszokni, furcsak az izek, amirol azt hiszed sos ragicsa arrol kiderul, hogy cukrozott sos ragicsa. Asszem ma ettunk kutyat, de nem kerdeztunk ra inkabb es a gyerekeknek sem kotottuk az orrara bar Daniel abszolut nyugodtan kerdezett ra, hogy az e.
Nehany osszefoglalo jo tanacs:
-Miert jo 3 gyerekkel utazni: mindenhol kedvesebbek velunk, eloreengednek a repcsin,buszon, az utlevelkezelesnel. Ut kozben jol jon az extra adag kaja meg a kis tarolozacsik, amit a repcsin kaptunk
-A tajfoldiek majdnem kedvesek, a gyerekeket imadjak, de idegenkent leginkabb leneznek, kulonosen aki egyenruhat visel, amibe a buszsofor is beletartozik. Siman otthagytak volna az egyik pihenonel, ha Kati nem all be az ajtoba, hogy ne tudjak becsukni.
-Itt az alap is extra. Minden, ami mashol alapbol jar egy szolgaltatashoz, az itt fizetos. Az alaparak alacsonyak, de azert tenyleg fapad jar.
-Meglepoen kevesen beszelnek angolul, ami szerintem az elozo pont kovetkezmenye, bar a legtobb felirat angolul is szerepel.
-A hely eddig nagyon szep, a haz ahol lakunk marha luxus es malna szinu. Folyt.kov. fotokkal.











nem kicsit irigyellek benneteket, bevallom! ezzel együtt nagyon örülök, hogy sikerült megvalósítani ezt az álmotokat. várom a következő postot :)
ReplyDeletegábor
húú ez nagyon izgi :) várjuk a további beszámolókat és jó utazgatást nektek! ~Mara
ReplyDeleteHahó, azt hittem, én leszek az első kommentelő, de tegnap elbénáztam a válasz megjelenítését... na, majd ma. Szóval, klassz, hogy ilyen jól alakulnak a dolgok. Tibi szerint mi is hasonló kalandokat élünk át, amikor kimegyünk a Margit-szigetre, csak a gyerekek nem viselik ilyen jól... mindent elolvasunk, írjatok rendszeresen! Csók: tesó
ReplyDelete